Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FOLTOS SZALAMANDRA

A szalamandra viszonylag nagytestű, robosztus, esetlen, feje széles, orra lekerekített, kiugró sötét szemei és hosszúkás fültőmirigy-dudorai vannak. Kurta vaskos végtagjai a mellsőkön négy, a hátsókon öt rövid vastag ujjal rendelkeznek. Háta közepén két sorban mirigypórus található, az oldalán lévő szemölcssort pedig barázdák tagolják. Alapszíne csillogó mélyfekete, hasa többnyire szürkésfekete vagy feketésbarna. Mintázata változatos: sárga vagy narancssárga, ritkábban előfordul vörös folttal és csíkkal is. Foltjainak a száma, alakja, elhelyezkedése elképesztő méretekben egyedileg változhat. Így sok példány visel sárga foltot felkarján, combján, alkarján, lábszárán, kéz- és lábfején. Általában minden esetben színezett a felső szemhéj és a fültőmirigy. Hazánkban elsősorban az északi és a nyugati országrészben fordul elő. Tiszta vízű patakok és csermejek környékén, elsősorban lomberdőkben él. Kedveli a dús növényzetű, mohával borított, bokrokkal, cserjékkel és kövekkel tarkított lejtőket, valamint az öreg lomberdőket, ahol sok a kidőlt fa és farönk. 400 m alatt nagyon ritkán fordul elő, elsősorban 700 és 1000 méter közötti magasságban él.
A foltos szalamandra főleg szürkületkor és éjjel tevékeny, borús, esős időben azonban bármikor előjöhet a rejtekhelyéről. Ezek lehetnek üregek, kisemlősök vacka, sziklarepedések és kidőlt fák vagy farönkök alatt. Aktív időszakban testét a földtől kissé felemelve sétálgat és egy-egy rövid szakasz után hosszabb pihenőt tart a hasát leengedve, de a fejét ekkor is figyelmesen feltartva. A párzási időszakban különösen aktív és mozgékony. A hímek ilyenkor nyugtalanul mászkálnak a nőstények után, vagy magasra emelt fejjel figyelnek. Minden feltűnő mozgásra reagálnak, sietve odafutnak és először bármely fajtársukat nősténynek vélik. Csak a szaglásuk és a másik állat reakciói segítségével ismerik fel, hogy hím vagy nőstény. Párzáskor a hím a nőstény alá mászik, majd előrecsúszik, míg az orra el nem éri annak a torkát. Partnerét erősen átöleli, mivel a nőstény eleinte igyekszik őt elhárítani. Miután a nőstény elfogadta a hímet, a hím alsótestének kigyószerű mozgatásával kloákáját elkezdi a nőstényekéhez dörzsölni. Ha a nőstény is izgalomba jött ezt megfelelő testmozgással viszonozza. A hím erre egy ondócsomót rak le és úgy helyezkedik el, hogy a nőstény elérje és fel tudja azt venni kloákájával. Ez az egész folyamat 15-30 percig tart. A foltos szalamandra elevenszülő, teljesen mozgásképes lárvákat hoz a világra. A lárvák fejlődésének nagy része anyjuk testében a nyári és őszi hónapokban zajlik le; bár már érettek ahhoz, hogy megszülessenek, de a téli hónapokat is ott töltik. A lárvák lerakása tavasszal vagy nyáron történik, patakokba vagy csermelyekbe. Legtöbbször éjjel rakják le a lárvákat, egy-egy erősebb nőstény akár hetvenet is. Mivel a kifejlett szalamandra nagyon gyenge úszó, ezért vigyáznia kell a lárvák lerakásánál: nehogy a vízbe essen, mert belefullad. A lárvák 25-30 mm hosszúak, testük erőteljes, végtagjaik teljesen kifejlettek, széles fejük és két oldali 3-3 kopoltyúbojtjuk van. Mind a négy lábukon felül egy-egy világos folt látható, vízben élő apró rákokkal és férgekkel táplálkoznak. 4-5 hónaposan alakulnak át szárazföldön élő szalamandrává. Ezután már hasonlítanak a kifejlett állatokra, de még 4 év kell az ivarérettségig. A felnőtt szalamandra különféle rovarokkal, meztelencsigákkal, százlábúakkal, ászkákkal és férgekkel táplálkozik.

Borz
(Meles meles)
Angolul: European badger

Rend: Ragadozók(Carnivora)
Család: Menyétfélék (Mustelidae)

Rezső, a borz pár hónapos korában került a Veszprémi Állatkertbe, miután egy zirci család kertjében a házőrző kutya kimerülten és éhesen megtalálta.

A közmondásos falánksága hamar beigazolódott, miközben - szerencsére - hamar felépült.

Előfordulás: szerte Európában, Ázsiában Közel-Kelettől Japánig és Dél-Kínáig

Testtömeg: 10-16 kg
Testhossz: 56-90 cm

Tápláléka: mindenevő
Szaporodás: februártól márciusig 2-6 kölyköt ellenek.
Életkor: maximum 16 év

A sűrű aljnövényzeti erdőket kedveli, de esetenként felkeresi a kultúrterületeket is. Jellegzetes mozgásáról, hangos csörtetéséről messziről felismerhető. Alkonyat után aktivizálódik, a nappalt üregében tölti. Egyes területen - mint Szibériában és Észak-Európában - téli álmot alszik.

Mindenevő, gerincteleneket, kisebb gerinces állatokat (madarak, rágcsálók, hüllők), magokat, erdei gyümölcsöket, gyökereket és gombát fogyaszt, híresen torkos állat.
Kiterjedt, sokszor negyed hektáros közös üregrendszerben él egy-egy, legfeljebb12 egyedből álló klán. A 1,5 méter átmélrőjű alvókamrák a bejáratoktól 10 méterre, a föld alatt 2-3 méterre találhatók, amiket rendszerint tisztán tartanak. Vannak más rendeltetésű területek is, napozók, játszóhelyek stb. Az üregrendszert az egymást követő generációk akár évszázadokig is használhatják, gyakran még akkor is ragaszkodnak hozzá, amikor a külső környezet már nem megfelelő számukra. Az üregrendszer ez idő alatt egyre bővül, akár több hektáros hatalmas rendszerek is létrejöhetnek.

A klánok 50-150 hektáros, egymással alig átfedő területeken élnek. A territóriumukat hevesen védik. A klánok főleg nőstényekből állnak, a fiatal hímek elvándorolnak, addig magányosan járnak, míg nem tudnak valamely új klánhoz csatlakozni.
Téltől késő nyárig fordulhat elő párzás, de az embrió fejlődése a blastociszta állapotban leállhat, beágyazódása késhet akár 10 hónapokig is. Rendszerint februártól márciusig ellenek, majd a kis borzokat őszig nevelik. Ivaréretté 1 éves korukra válnak.


Hiúz
(Lynx lynx)
Angolul: Eurasian lynx

Rend: Ragadozók(Carnivora)
Család: Macskafélék (Felidae)

Előfordulás: Nyugat-Európától Kelet-Szibériáig és Tibetig.

Testtömeg: 18-38 kg
Marmagasság: 0,6-0,75 m

Tápláléka: kisebb-nagyobb gerincesek.
Szaporodás: a nőstény 65-75 napig tartó vemhesség után 2-4 kölyköt hoz világra.
Élettartam: vadon átlag 10-12 év

Európa legnagyobb macskaféléje. Könnyen felismerhető hosszú fülpamacsairól. A kárpáti alfaj jellegzetes pettyes bundája szintén jó határozóbélyeg.

A zárt, sűrű és kevéssé háborgatott hegyvidéki erdőségeket kedveli, minél messzebb az emberi zavarástól. A fiatal hiúzok jól másznak, sok időt töltenek fákon. Nagyon jó vadász, érzékszervei kiválóak, hallását nagyban segítik 3-4 centiméter hosszú fülpamacsai. Zsákmányállatai madarak, kisebb emlősök, de időnként olyan nagyobb állatokat is elkap, mint az őz és a szarvasborjú. A macskafélék többségére jellemzően lesből támad, majd nyakon harapja áldozatát, eltőrve annak csigolyáit.

A februártól márciusig terjedő párzási időszakot leszámítva mindig magányosan jár. Egy hím territóriuma rendszerint átfedő több nőstényével. A nőstény egyedül neveli fel a kölykeit, kb 3-4 hónapos korukig, mialatt vadászni is megtanítja őket.

Magyarországról kipusztult, de a fokozott védelemnek köszönhetően kis számban újra megtelepült hazánkban.

A középkorban fejedelmi asztalok gyakori fogása volt a hiúzpecsenye, sőt húsának gyógyító erőt tulajdonítottak, például a bajor királynak hiúzt rendelt az udvari orvosa szédülés ellen.