Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



A kacsacsőrű emlős
Ornithorhynchus anatinus
ÁLLATI ÉRDEKESSÉGEK - 1. rész

A fent említett érdekes nevű lény a cirka 200 millió éve kialakult emlősök legősibb jellegű képviselője. A primitív tojásrakó emlősök közé tartozik, mely kategória rajta kívül össz-vissz két másik fajnak ad otthont, bár azok külön családba tömörülnek. Szegény kacsacsőrű a legmagányosabb fajok egyike a világon, hisz olyan családba tartozik, melynek ő az egyedüli képviselője.


Felépítése se egyértelmű, hisz egyszerre hasonlít kacsára és vidrára, legalábbis e két fajból összebarkácsolt viccnek gondolták, mikor 1798-ban egy példányt sikerült Európába hozni. Ritkán nő fél méternél hosszabbra, a súlya átlag 2 kg.

Furcsa kinézete alapján esetlennek gondolhatnánk, de ezt a vízbe kerülve meghazudtolja kecses úszástechnikájával, sőt, hosszú percekig képes a víz alatt kutakodni a férgekből, ebihalakból, rákokból és rovarlárvákból álló tápláléka után. Ehhez trükkösen beékeli magát fatörzsek, esetleg sziklák alá. Az étkéül szolgáló apró állatokra kizárólag érzékeny csőre segítségével talál rá, mivel víz alá merüléskor szemét és füleit egy bőrszerű lebennyel védi, minek következtében se a látására, se a hallására nem hagyatkozhat ilyenkor.

Határozottan egyedülálló jelenségnek számít az emlősök között, mivel testhőmérséklete rendkívül alacsony, mindössze 30 °C, ráadásul erősen ingadozik. Kelet-Ausztrália és Tasmánia területén honos, ahol szélsőséges körülmények között is megél. Egészen a szubtrópusi partvidék folyóitól és tavaitól indulva az 1500 méteres tengerszint feletti magasságon található havasi patakokig előfordul.

Tipikus vízparti életmódot folytat, fészkét jó hosszú alagúton lehet csak megközelíteni, melyet a folyópartba váj. Ennek végében alakítja ki fűvel bélelt fészkét, ahová a nőstény apró lágyhéjú tojásait rakja.
Július-augusztusban átlagosan 2 tojást kelt ki testének melegével úgy 10-12 nap alatt. Az apróságok alig nagyobbak egy babszemnél, és már születésük után elég érdekes módon jutnak táplálékukhoz, ugyanis a kacsacsőrű emlős nem rendelkezik csecsbimbókkal, így az apróságok a tejmirigyek körül növő szőröket használják cuminak, vagy az ott kialakult bőrredőből nyalogatják az anyatejet. A piciknek még 10 fogacskájuk is van, persze nemigen harapásra valók, melyeket felnőtt korukra kihullatnak, és szarulemezek alakulnak ki a helyükön. Cirka 10-15 év felnőtt lét vár rájuk, bár feljegyezték egy fogságban élő példányról, hogy 17 évig élt.

Benett-kenguru
(Macropus rufogriseus)
Angolul: Benett-wallaby or Red-necked wallaby

Rend: Kevésfogú erszényesek (Diprotodontia)
Család: Kengurufélék (Macropodidae

 

Előfordulás: Ausztrália, Tasmánia

Testtömeg: a nőstények 11-15 kg; a hímek 15-25 kg
Testmagasság: 0,8 m

Tápláléka: : elsősorban fűféléket legel.
Szaporodás: vemhessége 30 napig tart, a mindössze 0,75 g tömegű kis kenguru 280 napig nevelkedik az anyja erszényében.

Leírás:Ausztrália cserjés, erdős vidékein él ez a kis méretű kenguru faj, de betelepítették Európába (Németország) is. Bár szívesen rejtőzik és pihen a sűrű növényzetben, táplálkozni a nyíltabb területeket, szavannákat keresi fel. Főleg éjszaka aktívak. Nem csapatban élő állatok, a hímek a párzási időszakban is csak egy napig maradnak együtt a nőstényekkel. A fiatalok, miután elhagyják anyjuk erszényét, még egy hónapig velük maradnak. Bár territoriális (területvédő) magatartást nem mutatnak, a hímek gyakran megküzdenek egymással a nőstényekért és a táplálékért. Ezen küzdelmek megközelítőleg a thai-box szabályai szerint zajlanak, erőteljes rúgásokkal és ökölharccal tarkítva.


Az emlősök között egyedülálló módon, a Macropus nemzetség tagjainál a megtermékenyülés nincs hatással a következő ciklusra, ugyanúgy fogamzóképes állapotba jut a nőstény, mintha nem termékenyült volna meg. Míg az anyaállat az első párzásból származó egyedet szoptatja, addig a másodikból származó embrió fejlődése megáll, csak az első utód elválasztása után folytatódik.


Kék levelibéka
(Litoria caerulea)
Angolul: Whites tree frog

Rend: Békák (Anura)
Család: Levelibéka-félék (Hylidae)

 

Előfordulás: Új-Guinea déli részén és Ausztrália északi területein

Testhossz: 7-11,5 cm

Tápláléka: főleg ízeltlábúak, esetenként kisebb gerincesek is
Szaporodás: a nőstény 150-300 petét rak le
Élettartam: fogságban akár 21 évig is elél

Viszonylag közönségesnek számító levelibéka-faj, egyben szelídsége révén világszerte elterjedt, kedvelt terráriumi állat. Új-Guinea és Észak-Ausztrália trópusi esőerdeiben és szárazabb területein egyaránt előfordul, gyakori a településeken is. A nedves időben laza és redőzött bőre révén rengeteg vizet képes felvenni. Egyes feltételezések szerint a vízfelvétel mértékének szabályozása révén képes változtatni a testhőmérsékletét. Színét a sötétbarnától a zöldeskékig képes változtatni, a környezettől függően. A szárazabb időszakokat az iszapba beásva vészeli át. A többi levelibékához hasonlóan tapadókorongjai vannak. Elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik, de kisebb gerinceseket is képes elejteni. Éjszaka és nappal egyaránt aktívak lehetnek.

A nőstények nagyobbak a hímeknél. A nedves időszak beköszöntével kezdődik a párzási időszak. Ekkor magas nedvességtartalmú területeket keresnek fel, pl. víztartályokat és csatornahálózatokat. A párzási időszakban hímek ujján egy fekete párna képződik, amely a nőstények megragadását segíti elő. A hímek harsogó, ugatásszerű hangokkal hívják fel magukra a figyelmet. A 1,1-1,4 mm átmérőjű peték a vízben termékenyülnek meg, majd lesüllyednek a fenékre. Az ebihalak 1-3 nap múlva kelnek ki, a metamorfózis 2-3 hét alatt játszódik le. Ivaréretté két éves korukban válnak.

Felfedezték, hogy a bőrmirigyei által termelt vegyületek közül soknak orvosi jelentősége van: antibakteriális, vírusölő és vérnyomáscsökkentő hatásúak.

Toke
(Gekko gecko)

Angolul: Tokay gecko

Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Család: Gekkófélék (Gekkonidae)

Előfordulás: India északkeleti területeitől Indonéziáig és a Fülöp-szigetekig

Testhossz: 18-36 cm

Tápláléka: ízeltlábúak
Szaporodás: 3-4 hónapon keresztül havonta rak 2 tojásból álló fészekaljakat, melyek 60-200 nap múlva kelnek ki

A toke a legismertebb - a hazai állatkereskedésekben is gyakran látható - és egyben a legnagyobb gekkó faj. Délkelet-Ázsiában őshonos, de Floridába, Hawaiira és több karibi szigetre is betelepítették. Trópusi esőerdők lakója, sziklákon és fákon vadászik, de a településeken is megtalálható. Éjszakai életmódot folytat, táplálékai elsősorban ízeltlábúak: tücskök, szöcskék, csótányok, de esetenként kisebb gerinceseket is elfogyaszt. A hím jellegzetes erős hangját főleg a párzási időszakban hallhatjuk, amely "to-kee"-nak hangzik. A nőstény nem ad hangot.

A tokék az orrukban lévő szaglóhám és a szájpadlásukban található Jacobson szerv segítségével érzik az illatokat. Az utóbbihoz a nyelvével továbbítja a szagokat.

Alapvetően magányos állat, a párzási időszakban azonban párokba állnak és együtt védelmezik hevesen territóriumukat és tojásaikat. A toke párzási időszaka 3-4 hónapig tart, ekkor a nőstény havonta rak le 2 tojásból álló fészekaljakat. Az ovális, kemény héjú tojásokat a nőstény szilárd felületekhez ragasztja. 26-30 Celsius fok körüli hőmérséklet szükséges a tojások fejlődéséhez, alacsonyabb hőmérsékleten később kelnek ki a kis gekkók. Magasabb hőmérsékleten fejlődő tojásokból hímek bújnak elő.

Ha veszélyben érzik magukat, kellemetlen sérüléseket okozva harapnak. Ragadozók támadása esetén eldobják a farkukat, amely néhány percig még mozog, így megzavarja a támadót. A farkuk kb. 3 hét alatt regenerálódik, bár sosem lesz olyan hosszú, mint az eredeti volt.

Azt tartják róla, hogy szerencsét hoz annak, akinek a házába beköltözik. Egyes vidékeken megeszik, de a hagyományos kínai orvoslás figyelmét sem kerülte el, gyógyszerként is fogyasztják.

Fekete hattyú
(Cygnus atratus)
Angolul: Black swan

Rend:Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)

Előfordulás: Új-Zélandon és Ausztráliában, a sivatagos területeket kivéve

Testtömeg: 3,7-8,75 kg
Testhossz: 1,1-1,4 m

Tápláléka: növényevők, elsősorban algákat és más vízinövényeket fogyasztanak.
Szaporodás: 5-6 tojást raknak, amik 35-48 nap alatt kelnek ki.

Elsősorban a viszonylag sekély nagy édes vagy félsós vizű tavakat és lagúnákat kedveli, főleg a költési időszakban, de folyóvizek, kisebb időszakos tavak mentén is megtalálhatók. Az utóbbi helyekről a száraz téli időszakban nedvesebb területekre vándorolnak.


Nagyrészt a víz színén úszva táplálkozik, de a gyakran láthatók a szárazföldön is legelni. Rendszerint a legmagasabb vízállás idején párzanak, kolóniákban költenek. Fészküket a talajra rakják. A fiókák 49%-a éli meg azt az időszakot, mikor elhagyhatják a fészket.