Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A sakál


(állat, Canis aureus Boiss.), a ragadozó emlősök rendjének kutyafélék családjába tartozó állatfaj. Testhossza 65-70 cm., farkhossza 30 cm., vállmagassága 50 cm. Külsejére a rókához hasonlít. Fejállása a farkaséra emlékeztet, de arcorra valamivel hosszabb és hegyesebb. Bundája érdes. Fülei rövidek, hegyesek. Farka bozontos. Szine szennyes szürke-sárga, háta sötétebb, néha feketésen v. sötéten csikos; oldalai, combjai és lábszára rozsdavörösek; torka és hasa fehéres-sárga; farka sötét, hegye fekete. Hazája Nyugat- és Északnyugat-Ázsia, Észak-Afrika. Morea, Törökország és Dalmáciának egyes vidékei. Életmódját illetőleg is a farkas és a róka között áll; zsákmánya után naplementekor indul; hangos vonitással társakat gyüjt maga körül. Rablásával, vonitásával és másnemü kártételeivel nem áll arányban az a haszon, amelyet a dögnek és az egereknek pusztításával tesz. Egyes vidékeken valóságos csapássá szaporodhatnak. Rejtett helyen 5-8 kölyket hoz a világra, s két hónap mulva már útra indul velük. Fiatalon fogságba kerülve nagyon megszelidül, szaporít, s a házi kutyával is kereszteződik. Rokonai a Landjak (C. pallipes) és a Sarak-S. (C. mesomelas Screb.).

Törpevíziló
(Hexaprotodon liberiensis)
Angolul: Pygmy hippopotamus

Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Család: Vízilófélék (Hippotamidae)

Előfordulás: Nyugat-Afrikában (Libéria, Guinea, Elefántcsontpart, Sierra Leone) él

Testtömeg: 160-270 kg
Marmagasság: 75-100 cm

Tápláléka: növényevő, gyümölccsel, vízinövénnyel és fűvel táplálkozik.
Szaporodás: a nőstény 184-204 napi vemhesség után egy utódot hoz világra.
Élettartam: kb. 42 év.

A törpevíziló létezését a tudomány csak a XIX. század végére fogadta el, azelőtt mondai állatnak, kitalációnak tartották. Késői "felfedezésének" oka az, hogy Nyugat-Afrika egészségtelen, fehér ember által nem járt mocsaraiban, folyóiban él, másrészt a tudós európai koponyáknak sokáig hihetetlennek tűnt egy minivíziló léte.

A törpevíziló kevésbé vízhez kötött életmódú, mint óriási rokona, veszély esetén nem a vízbe, hanem a sűrű bozótba menekül; közel ugyanannyi időt tölt szárazföldön, mint vízben. A trópusi esőerdők mocsaraiban, kisebb folyóiban él. Éjszakai életmódot folytat, a nap legnagyobb részét - késő délutánig - pihenéssel tölti.

Magányosan él, a hím a nőstényeket csak a párzási időszakban keresi fel. A nőstények fogékonyságáról a hímek a szaglás útján szereznek tudomást. A kb. 200 nap múlva megszülető utódját az anya 6-8 hónap múlva választja le. A kis vízilót anyja gondosan neveli, védi a ragadozóktól és a kiszáradástól. A kölyök, bár tud járni, hosszabb távolságokat nem tud megtenni a szárazföldön a láb sérülésének veszélye nélkül. Az ivarérettségüket 4-5 éves korukban érik el

Pápaszemes pingvin

Rendszertani hely: osztály: madarak (Aves); pingvinalakúak (Sphenisciformes); család: pingvinfélék (Spheniscidae)

Leírás: Testmagassága 38-40 cm, tömege pedig 2-2,5 kg. A pingvinek között tehát a kisebbek közé tartozik, de korántsem a legkisebbek közé. Alapszíne fekete, illetve fehér, itt-ott szürkés árnyalattal. A fekete színű terület elhelyezkedése alapján a pingvineket gyakran "frakkos" madaraknak nevezik. Tollazatuk eléggé tömött, ami részben a hőszigetelést szolgálja, részben pedig úszáskor nagyobb sebességet tesz lehetővé.

Elterjedés, élőhely: A legtöbb ember azt gondolja, hogy a pingvinek kizárólag a Déli Sarkvidéken élnek. A valóságban azonban pingvineket jóformán minden szélességi körön találunk a déli féltekén. A pápaszemes pingvin hazája Afrika, méghozzá Dél- és Délnyugat-Afrika partvidéke.

Életmód, táplálkozás: A szárazon meglehetősen ügyetlenül mozog, de ott nemigen van szüksége gyors mozgásra. A ragadozók ellen úgy védekezik, hogy nehezen megközelíthető partokon, esetleg part közeli szigeteken alakítja ki fészkét. A vízben sokkal ügyesebb, s ez nem is meglepő, hiszen a vízben táplálkozik, ott kell ügyesen mozognia. Tápláléka elsősorban halakból, olykor más kicsiny vízi állatokból áll.

Szaporodás, egyedfejlődés: Fészkét a parton, jobbára egy megfelelő költőüregben alakítja ki. Ide kerülnek a tojások, melyeknek száma egy-egy fészekben 2-3 is lehet. A keltetés 38-42 napig tart, s a kikelt fiókák alig emlékeztetnek szüleikre. Mikor már csaknem elérik szüleik méretét, akkor is fakó tollruhát viselnek, felnőttkori fekete-fehér színezetüket csak kétéves koruk után nyerik el. Élettartamuk akár 20 év is lehet.

Érdekességek: A pingvinek jól mutatják azt a szabályszerűséget, hogy a rokon állatfajok hidegebb vidéken nagyobb testméreteket mutatnak, mint melegebb éghajlaton. Ennek az a magyarázata, hogy a nagyobb testnek aránylag mindig kisebb a felülete, így könnyebb megoldani a hőszigetelés problémáját. Ezért van az, hogy a délsarki pingvinek általában jóval nagyobbak, mint az északabbra, melegebb vidékeken élő pingvinfajok.

A Budapesti Állatkertben már többször is szaporodtak a pápaszemes pingvinek, ami nem kis szakmai teljesítmény. A fiókák ugyanis nagyon érzékenyek, különösen a levegő szennyezettségére. Volt olyan pingvinfióka, melynek éppen a budapesti szennyezett levegő okozta pusztulását.

A gundi

Hossza(farkával):16-28cm

Súlya:165-340g-ig

Élőhely:Észak-Afrika

Táplálék:levelek,virágok,magok és növények szára

Élettartam:2-4 év

Leírás:

A gundi tömzsi kis rágcsáló.A nomádok találóan fületlen nyúlnak nevezik.A gundira madarak,kígyók,sakálok és nomád vadászok vadásznak de a legveszélyesebb ellenségeik a kutyák és a macskák.Államányai azonban nincs veszélyben!( szerencsére ! ) Színe a szögsárgától a középszürkéig változik amit alaposan tisztogat. A farka ami 2-5 cm hosszúságú rövid és bozontos.Látása és szaglása jól fejlett.Délután öt órán át napozással tölt, fél órát táplálékszerzéssel négy órán át pedig az árnyékban pihen.Veszély esetén " fütyülnek " és lábukkal pedig dobolnak.

A strucc

Előfordulás:a Szahara déli szegélyén, Kelet-Afrikában, Namíbiában és a Kalahári-sivatagban

Testtömeg: a hím 100-156 kg, nőstény 90-110 kg
Testmagasság: a hím 2,1-2,75 m, a nőstény 1,75-1,9 m

Tápláléka: elsősorban növényevő, de kisebb gerinceseket és ízeltlábúakat is elfogyaszt.
Szaporodás: a legmagasabb rangú nőstény rendszerint 5-11 tojást, az alacsonyabb rangúak 2-6 tojást raknak.

Leírás:A világ legnagyobb madara, akár 2,75 m magas is lehet. Kevésbé ismert, hogy néhány száz ével ezelőtt Madagaszkáron és Új-Zélandon még éltek a struccnál is nagyobb futómadarak, de a moát és az elefántlábú madarat a szigetet elfoglaló emberek kiírtották még az európaiak érkezése előtt.
Röpképtelen, viszont hatalmas, 4 méteres lépéseivel 64 km/h sebességre is fel tud gyorsulni. Az egyetlen madár, amelynek két ujja van. Nem tartozik az intelligensebb madarak közé.
Táplálékszegény területeken monogámok, míg máshol komplex szaporodási csoportokat alkotnak, ami egy hímből és több nőstényből áll. A legmagasabb rangú nőstény akár több évig is együtt marad a hímmel, és megosztják a költési feladatokat is, az alacsonyabb rangú nőstények viszont egyedül költenek. Hatalmas tojásuk a legnagyobb az állatvilágban, egyenként 1,5 kg-ot nyomnak.
A szabadon élő populációi a vadászat miatt erősen veszélyeztetettek. Az arábiai sivatagokban élt, szír struccnak nevezett alfaját ki is írtották, még az 1940-es években.

Dél-Afrikában régóta, Európában pár évtizede tenyésztik struccfarmon őket. A kakasok tartása nagyfokú agresszívitásuk miatt bonyodalmas.

 

Madakaszkári nappaligekkó

Előfordulás: Madagaszkár északi részén

Testtömeg: 25-30 g
Testhossz: 22-30 cm

Tápláléka: főleg rovarok és pókok, kisebb mennyiségben gyümölcs és nektár
Szaporodás: egyszerre 2 tojást tojik, évente többször is
Élettartam: akár 10 év is lehet

Leírás:A nappaligekkók szemben más gekkófajjal, mint nevük is mutatja, nappali életmódott folytatnak. Közülük ez a faj a legnagyobb méretű. Madagaszkár erdeiben, fatörzseken él, de épületek falain is megtalálhatók. A függőleges felületeken való mozgást az ujjai végén található képletek segítik elő, amelyek nem igazi tapadókorongok. A tapadóhatást ugyanis a felszínét alkotó finoman barázdált bőrlécek biztosítják, amelyek akár 40 kg súlyú testtel is megbirkóznának.

Elsősorban kisebb rovarokat és pókokat eszik, de szívesen nyalogatja a virágok nektárját és fogyaszt kisebb gyümölcsöket. Egy fán több példány él és gyakran ugyanoda rakják tojásaikat is, alkalmanként kettő darabot. Egy évben többször is tojhat. A tojások többnyire kéreg alatt, vagy repedésekben fejlődnek. A tojásrakásra kész nőstények kálciomot halmoznak fel a torkukban, kívülről is jól látható módon.

Szervál

Előfordulás: Marokkó, Algéria és Afrika Szaharától délre eső szavannás területein.

Testtömeg: 8,7-18 kg
Marmagasság: 54-62 cm

Tápláléka: ragadozó, elsősorban rágcsálók.
Szaporodás: 74 napos vemhesség után 1-4 kölyök.
Élettartam: a leghosszabb ideig élő egyed - fogságban - 19 évig élt.

Leírás:A szervál az afrikai szavannák hiúz nagyságú macskaféle ragadozója. Nyúlánk testalkata, hosszú lábai és pettyes bundája révén összetéveszthetetlen. Elsősorban vízpartok közelében találhatók meg, a sűrű növényzetet kedvelik. Éjszaka aktív, vadászatai során 3-4 km-t is megtehet. Zsákmány felkutatásában éles látására és kitűnő hallására hagyatkozik. Kisebb állatokat fogyaszt, elsősorban rágcsálókat.

Magányosan élnek, körülbelül 2,1-2,7 négyzetkilométeres territóriumon. A megfigyelések szerint a nőstények egy évben akár kétszer is ellhetnek, általában 184 naponként. A kis szerválok szeme 9 naposan nyílik ki.

Sztyeppei varánusz

 

Előfordulás: Afrikában, a Szaharától délre a Kongóig.

Testtömeg: 1-70 kg
Testhossz: max. 2 m

Tápláléka: gerinctelenek (főleg csigák), más hüllők, tojások, kisebb emlősök, dög.
Szaporodás: 20-50 db tojást tojik, melyek 5-6 hónap múlva kelnek ki

Leírás:A sztyeppei varánusz Afrika szavannáin él, félsivatagos területeken és trópusi lombhullató erdőkben is megtalálható, de a sivatagokban és trópusi esőerdőkben nem. Nappal aktív, csak a legforróbb órákban vonul vissza menedékbe. Gyakorlatilag mindent elfogyaszt, amit képes elkapni. Megfigyelések alapján nagyon kedvelik a csigákat és a dögöt. A fiatalok még elsősorban ízeltlábúakkal táplálkoznak. A mérgező százlábúak sem jelentenek gondot számukra, 15 percig dörzsölik őket az állukkal, mielőtt bekapják őket. Erős a kannibál hajlamuk, a kisebb méretű fajtársaikait előszeretettel fogyasztják el, tartásuk során erre figyelni kell!
Nagy étvágyuk oka az, hogy az esős évszakban kell felszedniük annyi zsírtartalékot, amennyi elegendő lesz számukra az ínséges száraz évszak átvészelésére. Egyszerre akár testsúlyuk tizedét is el tudják fogyasztani.

Magányos állatok. Az esős évszakban párzanak. Ekkor, ha egy hím rátalál egy nőstényre, nyakharapásokkal és karmolásokkal készteti azt párzásra. A nőstény 15-30 cm üregeket ás, amelyekbe egyenként maximum 15 tojást rak. Igen magas a tojásból sikeresen kikelő kis gyíkok aránya, sokszor 100 % a kikelési ráta. A kis varánuszok gyors fejlődésnek indulnak, főleg az első két hónapban nőnek sokat.

Jellemző rájuk a territoriális viselkedés, a hímek hevesen védelmezik területüket. Ha sarokba szorítják őket, harapással és farokcsapásokkal védekeznek. Amikor ez sem segít, halottnak tettetik magukat.

Veszélyeztetett faj, a benszülöttek húsáért és bőréért vadásszák, de legnagyobb veszélyt számukra az illegális állatkereskedelem jelenti.

A nílusi krokodil

 

Előfordulás: Afrikában a Nílus mentén és a Szaharától délre

Testsúly: 272-910 kg
Testhossz
: akár 6 méteresre is megnőhetnek

Tápláléka: a nagyságuktól függően ízeltlábúaktól a nagyméretű patásokig majdnem mindent megtámad.
Szaporodás: 40-60 db tojást tojik, melyekből 80-90 múlva kellnek ki a kis krokodilok.

Leírás:Az afrikai vadásztörténetek rettegett fenevadja. A sztorik ezen faj esetében gyakran nem is túlzóak, tényleg nem lehet biztonságban egyetlen élőlény sem, ha egy ilyen krokodil által lakott folyó partjára merészkedik. Teljes mértékben a vízi életmódhoz alkalmazkodott, bár a közhiedelemmel ellentétben a szárazföldön is gyorsan mozognak - sőt esetenként vadásznak. A többi hüllőtől eltérően rendelkeznek külső füllel, amit merülés közben elzárnak. A vízi életmódhoz való tökéletes alkalmazkodás másik jele a harmadik szemhéjuk, ami átlátszó, így csukott szemmel is látnak.

Trópusi esőrdők és szavannák folyó- és állóvízeiben, mocsaraiban egyaránt előfordul - ahol még nem írtották ki. Több alfaja is ismert, melyek mérete eltérő. A hidegebb (Dél-Afrika) és sivatagos környezetben (Szahara) kisebb méretűek, pl. Maliban élő törpe nílusi krokodilok nem nőnek nagyobbra 3 méternél.

A fiatal egyedek először puhatestűekkel és ízeltlábúakkal táplálkoznak, majd hamar áttérnek a kisebb gerincesekre (hüllők, kétéltűek). A kifejlett krokodilok minden elkapnak, amit csak tudnak. Áldozatukat lesből támadják meg, a vízből kirontva megragadják a zsákmányt és megpróbálják behúzni a vízbe, ahol az megfullad. Mivel a krokodilok fogai nem alkalmasak a hús feldarabolására, az igazán nagy munka csak ekkor kezdődik. Több technikát is alkalmaznak az eledel rögzítésére, gyakran kövek vagy gyökerek közé ékelik, hogy az ne mozduljon el a szabdalás közben. Ez a módszer nagyfokú intelligenciáról tesz tanúbizonyságot, hisz egyfajta eszközhasználatnak fogható fel. Másik módszer, hogy többen állnak össze és egyszerre szabdalják a húst. A krokodilok a víz alatt is képesek nyelni annak veszélye nélkül, hogy légzőszervükbe víz kerül.
Halakra való vadászatuk során szintén magasfokú értelmi képességükről és szociális viselkedésükről tesznek tanúbizonyságot: több állat kordont alkotva tereli egybe a halakat. Ilyenkor a legmagasabb rangú egyedek esznek először, majd sorba következnek az alacsonyabb rangúak.

A nőstények 2.6 méteres, a hímek 3.1 méteres "korukban" válnak ivaréretté. Novembertől decemberig tart a párzási időszak, mely során a hímek a madarakéhoz hasonlóan párzási rituálékkal közelítik meg a fogékony nőstényeket. A megtermékenyült nőstények kb. két hónap múlva rakják le tyúktojás méretű tojásaikat egy lyukba, amit szerves törmelékkel fednek be. A nőstény végig a fészek közelében tartózkodik és megpróbálja elűzni a ragadozókat. A legnagyobb veszélyt a tojásokra a varánuszok, mongúzok és hiénák jelentik. A rothadó szerves anyagok biztosítják a megfelelő hőmérsékletet a tojások kikeléséhez. Keléskor a kis krokodilok hívó hangot hallatnak, amelynek hallatán az anya kiássa és szájában a vízhez viszi őket. Egy nyugodtabb öbölbe ereszti és ott két(!) évig védelmezi az utódait. A fiatal krokodilusok ezek után függetlenné válnak, de még sokáig el kell kerülniük a nagyokat, nehogy azok megegyék őket.

Többi dolog

Nílusi krokodil



Testfelépítés

Hatalmas testű hüllő.
Testének alakja a fürge gyíkéhoz hasonló. Ivadékaik is akkorák, mint a nálunk élő legnagyobb gyíkok.
A krokodilok hosszú életük alatt átlagban 4-6 méteres óriásokká nőnek, de előfordul közöttük 10 méteres is.
Testüket pikkelyek, szarupajzsok és csontos pajzsok fedik. Ezek páncélt alkotnak rajtuk, ezért nevezik a krokodilokat páncélos hüllőknek.
A testtömege 750 kg is lehet.

Elterjedési terület

Afrika melegvizű folyópartjain, a tavaknál, víz alatti mélyedésekben él. Majdnem mindenhol megtalálható Afrikában Észak-Egyiptomtól le egészen Dél-Afrikáig. Csak Észak-Afrika hűvösebb vidékein és a vízben szegény Szaharában nem fordul elő.
Hosszabb esős időszakok alatt, amikor a folyók kiáradnak mederükből, a krokodilok gyakran régi lakóhelyüktől messzire elvándorolnak, és csak akkor térnek vissza, ha a vízszint ismét lecsökken.

Életmód

A vizet csak sütkérezés vagy tojásrakás idejére hagyják el.
Ragadozók. Alkonyatkor és éjszaka vadásznak. A nagyobb zsákmányt általában többen veszik körül, és széttépik.

Táplálkozás

Halakkal, kisebb-nagyobb emlősállatokkal, mocsári és vízi madarakkal táplálkoznak.
A nílusi krokodil meglesi a parton szomjukat oltó óvatlan állatokat. Zsákmányai elsősorban gnuk, gazellák, bivalyok, vadkutyák, oroszlánok és olykor emberek.
A krokodil nem tud rágni, a nagyobb falatokat egészben nyeli le.
Nagy étkűek, de a koplalást is hónapokig bírják.

Szaporodás

A nílusi krokodil 6-7 évesen válik ivaréretté. A párzási időszak általában júliusban van. A nőstény földbe kapart gödörbe rakja 20-100, lúd tojás nagyságú, mészhéjú tojását, és a kiköltést a Nap melegére bízza.
A tojások száma 30-70 is lehet. Az anyaállat az ivadékok kikelése közben a "fészek" közelében tartózkodik. Őrzi tojásait.
A kis krokodilok 3 hónap alatt fejlődnek ki. A kis krokodilok röviddel kibúvásuk előtt, még a tojásban, elkezdenek vartyogni. A nőstény ekkor odasiet, és a kikelő kis állatkákat a vízhez vezeti.

A karkál


Előfordulás: Afrikában, Ázsiában az Arab-félszigettől Északnyugat-Indiáig.

Testtömeg: 13-19 kg
Marmagasság: 38-50 cm

Tápláléka: ragadozó, elsősorban kisebb gerincesek.
Szaporodás: 69-78 napos vemhesség után 1-6 kölyök.
Élettartam: a leghosszabb ideig élő egyed - fogságban - 17 évig élt.

Leírás: Jellegzetes fülpamacsairól és vörösbarna színéről könnyen felismerhető közepes termetű macskaféle ragadozó. Elsősorban a szárazabb szavannákat, bozótosokat kedveli, a homoksivatagokat kerüli. Rendszerint éjszaka aktív, bár esetenként nappal is lehet látni. Jól ugrik és mászik, rendkívül gyorsan fut. Főleg rágcsálókat, madarakat, kisebb antilopokat zsákmányol.

A megfigyelések szerint territóriálisak, a területük határát vizeletükkel jelölik ki. Rendszerint egyedül járnak, bár megfigyeltek már kisebb csoportokat is. Az év bármely szakában ellhetnek, a kölykök 10 nap után nyitják ki szemüket, és 10-25 hétig szopnak.

Könnyen szelídíthető macskaféle, Indiában és Pakisztánban vadászatra idomítják őket. Az utóbbi években számuk vészesen megfogyatkozott, különösen Ázsiában, ahol a háziszárnyasokat féltik tőlük.